A tudatalatti rejtelmei

“Mindaddig, míg a Tudattalan nem válik Tudatossá, addig a Tudattalan fogja irányítani az életedet és Te SORSNAK fogod hívni.”1

Sigmund Freud ismerte fel és mondta ki először, hogy személyiségünk áll egy tudatos és egy tudatalattan részből, amely utóbbi döntő jelentőséggel bír magatartásunkra. Ma már tudjuk, hogy elménk tudatos működése pusztán 12%-os befolyással rendelkezik viselkedésünk kimenetelére, szemben a tudatalattink 88%-val. Ezeket a berögződéseket nem észleljük, sokszor fogalmunk sincs róluk, mégis irányítanak minket.

A tudatalatti elme lenyomatként rögzíti az összes emlékünket, a bennünket ért hatásokat, amelyek gyermekkorból, magzati korból, valamint előző életeinkből származnak. A szakirodalom gyakran hasonlítja a számítógép winchester lemezéhez a tudattalan részünket, ahogyan az agyunk az információkat tárolja. Az életünk kezdetén a tudatalatti elménk már azelőtt aktív és működő, mielőtt a tudatos memória kifejlődött volna. Éppen ezért a korai életszakaszban vagyunk a legsérülékenyebbek a környezet ingereire, mert akkor még nem tudunk különbséget tenni racionális, irracionális, helyes és helytelen elképzelések között, egyszerűen minden információ lemegy a tudatalattinkba, és ott marad, addig, míg valamilyen módszerrel felszínre hozzuk, majd átírjuk a rögzített negatív programokat pozitív töltésűekre.

Tudatos védekező rendszerünk természetes és természetellenes kikapcsolása

Amikor elménk érzelmi felismeréssel és/vagy a spirituális bizonyosság érzetével dekódol egy információt, valóságként fogadjuk el. Ennek következtében védekező rendszerünk kikapcsol, és az így megszerzett információt önkéntelenül is hitrendszereinkbe építjük. A tudatalatti tartalmak kialakulásában meg kell különböztetnünk azokat az élethelyzeteket, amikor védekezési rendszerünk kikapcsolása természetes módon teszi lehetővé ezt a folyamatot és azokat a helyzeteket, amikor védekezési rendszerünk kikapcsolása természetellenes módon történik meg.

Természetes védekezési rendszerünk kikapcsolása

Természetes a védekezési rendszerünk kikapcsolása általában akkor történik, amikor szeretteink között vagyunk, és úgy általában véve ösztönösen nyitottan viszonyulunk a világhoz, de ezt bizonyos szinteken kontrollálni tudjuk. Ezekben az esetekben, ha túl sokáig, mintegy mantraszerűen halljuk a másoktól történő valóság értelmezéseket, előbb-utóbb „rést ütve” tudatalattinkba, az ismétlések hatására megélt tudattalan emlékként rögzülhetnek. A rögzült információk származhatnak a szüleinktől, a tanárainktól, a társainktól, különböző tekintélyszemélyektől, akik gyermekkorunkban hatottak ránk. Néhány példa az üzenetekre, mint hipnotikus sugallatokra: „Egy fiú sosem sír!” „Tehetségtelen vagy!”„Kövér vagy!”

A gyermekkori környezet azért is meghatározó minden ember számára, mert a védekező rendszerünk csak a dackorszak alatt kezd el kialakulni, ezért alapvető igazságokként fogjuk fel az ebben a korszakban kapott ingereket, amelyek évekig – vagy akár egy életen át – befolyásolhatják a személyiségünket, az érzésvilágunkat, a reakcióinkat tudattalanul.

Természetellenes védekezési rendszerünk kikapcsolása

Természetellenes a védekezési rendszerünk kikapcsolása, amikor valamilyen kiváltó ok következményeként (baleset, műtét, túlzott alkohol-vagy drogfogyasztás) eszméletünket veszítjük. Ezekben az esetekben olyan tudatalatti programokat kaphatunk, amelyek a korábban önkéntelenül megélt ingerek újraélésekor aktivizálódhatnak, és megmagyarázhatatlan érzéseket okozhatnak.

„Ez a jelenség figyelhető meg akkor, amikor egy fiatalember beül az autóba, elindítja a rádiót, felcsendül a Beatles All you nedd is love című száma. Ahogy halad az úton, elautózik egy pékség mellett, a piros lámpánál megállva érzi a kenyér friss illatát. Egyszer csak beléhajt nagy erővel egy autó, és Ő az ütközés eredményeként kizuhan a kocsiból. A járókelők köré gyűlnek, látják, hogy eszméletlen. Valaki felkiált, hogy – Úristen, meghalt. Ekkor odalép hozzá valaki, kitapintja a pulzusát és megállapítja, hogy életben van. Kórházba kerül, felépül, majd folytatja az életét. Egy nap, amikor beül az autójába és elhalad a pékség mellett, megcsapja az orrát az ismerős kenyér illata, de most nem jó érzések, hanem szorongás fogja el – gyorsan el is dönti, hogy többet nem fog friss kenyeret enni. Felcsendül a rádióban az All you need is love című dal, majd hirtelen rosszul lesz, pánik lesz rajta úrrá, és úgy érzi, meg fog halni – pedig semmi ilyen nem történt, csak megérezte a kenyér friss illatát és meghallotta a Beatles számát”.2

Eszméletvesztéskor, vagy tartós altatásos állapotokban a tudatos elme kikapcsol, és így szűrések nélkül fogadja be az információkat, amelyek nagy része a tudattalanba kerül. Később, ha hasonló élethelyzet adódik (hasonló zajok, illatok, szagok), ez a tudattalan emlék bekapcsol, és vészhelyzet reakciók indulhatnak be a szervezetben.

A tudatos elme – tudatosságunk a mindennapokban

A tudatos részünk – amely az öt érzékszervünkön alapul – befogadja a világból érkező információkat, felismeri a különböző tárgyakat, fogalmakat, szelektál (például ez itt egy autó, ez egy fenyőfa, stb.), racionalizál, elemez, analizál, értelmez, ítélkezik, elkülöníti egymástól a helyes és a helytelen dolgokat. Felnőttkorban már tudatosan vagyunk képesek döntéseket hozni; ez marad, ezt továbbfejlesztem, erről lemondok, stb. A döntés aktív gondolati és cselekvési folyamat, amit magának az egyénnek kell végrehajtania. Azonban a már kialakult, bevésődött tudatalatti programok egyszerű hétköznapi döntésekkel ritkán írhatók felül, sokkal inkább önismerettel, belső munkával lehetséges elérni a változást.

A tudatalatti irányít

Freud a jéghegy-elméletét a XIX. században dolgozta ki, majd Jung továbbfejlesztette. E szerint a tudatos szintünk (amivel tisztában vagyunk, amit ismerünk), vagyis a felszín, lényegesen kisebb, mint a tudatalatti világa. Míg adott esetben tudatosan úgy gondoljuk, hogy bőségben szeretnénk élni, addig a tudatalattiban lehetnek ellenprogramok, és ezek rendszerint erősebbek, mint gondolnánk.

A tudatalatti programok aktivizálódása

A tudatalatti elme nemcsak rögzít és tárol emlékeket, hanem a megfelelő időben és helyzetben működtetni is képes programokat, de egy személy is képes „bekapcsolni” ezeket. Ha például a személyiségünk az önállóság megélésében sérült, rendszerint olyan partnerrel hoz össze a sors, aki mellett társfüggőséget élünk meg, így manifesztálódhat a tudatalatti minta.

Nem csak a környezettől származhatnak a tudatalatti beidegződéseink, hanem mi magunk is létrehozhatjuk azokat érzelmi, vagy védekezési reakciók által. A megmagyarázhatatlan fóbiák – például víziszony, pókoktól való félelem, klausztrofóbia – gyökerei épülhetnek akár az előző életekből szerzett tapasztalatokra is. Minél nagyobb az érzelmi sokkhatás, annál mélyebb a bevésődés. Amint az élmények napvilágra kerülnek, felülírhatókká, eltávolíthatókká válnak.

Kulcs a tudatosítás

A kulcs a tudatosítás, a bennünk lévő lenyomatok felismerése. Ahol minta van, ott érdemes belső munkát folytatni. Amint világossá válnak a tudatalatti mintázataink, jóval kisebb lesz azok energetikai töltése, és sikeresen tudjuk a régi szerepszemélyiségünket átalakítani. Amint rálátunk a rejtett késztetéseinkre, onnantól hatékonyabban engedhetjük el és írhatjuk felül az elavult programokat, amelyek már nem szolgálják a javunkat.

„Az emberek több, mint 90 százaléka, több, mint kilencven százalékban nem a saját életét éli. Mindannyiunkban ott vannak a bevésődött hitrendszerek, a mintázatok, a szokások, a programok, a hiedelmek. Olyan, mintha valamiféle hipnózis alatt állnánk.”3 Tudatosítással azonban feloldhatók a tudatalatti blokkok, amely nagyban hozzájárul a személyiségünk fejlődéséhez, a teljesség eléréséhez.

Szerzők: Huszágh-Winkler Mónika és Gergely Krisztina Zafira

1: Forrás: C.G. Jung

2: Forrás: Idézet Vianna Stibaltól a Theta Healing Tanári Haladó tanfolyamának oktatásakor, Svájc, Saint Gallen, 2016. tavasz

3: Forrás: Soma riport, 2015

Szólj hozzá