Hitrendszereink jelentősége

Sokszor nem is sejtjük, hogy az általunk elfogadott, bizonyosságként hitt gondolatoknak, milyen meghatározó szerepe van az életünkben. „Amikor az elménk igazként és valóságként fogad el valamit, amit gyakran érzelmi, vagy a spirituális bizonyosság érzése is alátámaszt,”1 egy mélyen belénk ivódó hitrendszer jön létre. Ezek a hitrendszereink valamikor a múltban keletkeztek és segítik eligazodásunkat, viszonyulásaink kialakítását a világ impulzusaival szemben. Egy részükkel tudatosan is tisztában vagyunk (ezeket gyakran elvekként emlegetjük), de többnyire a tudatalattiba2 beépülve fejtik ki a hatásukat.

Hitrendszereink beágyazódása

A felnőttkori életünkre és a személyiségünkre kihatással vannak az anyaméhben, majd később a gyermekkorban bennünket ért hatások. A Tranzakcióanalízis szerint „sorskönyvünk” 7 éves korunkra eldől, ebben az életszakaszban válunk le édesanyánkról és alakul ki identitásunk. Belénk kódolt hitrendszereinken felnőttkorban változtatni megfelelő önismerettel és kitartó, tudatos önmunkával lehetséges. Ahogyan a mindennapjainkat éljük, általában nem számolunk a tudatalattiban rögzült programokkal, amelyek úgy irányítják a hétköznapi döntéseinket, cselekedeteinket, hogy közben azokról nincs tudomásunk, a működésük automatikus.

Az anyaméhben szerzett tapasztalatok

A magzati lét során átélt tapasztalatok, mély, meghatározó jelentőséggel bírnak és közvetlenül hatnak az életünk számos területére. Az anyaméhben töltött idő alatt kialakult rejtett traumák, negatív információk sejtszinten is képesek rögzülni, amelyek például önbizalomhiányhoz, alvászavarokhoz, a nőiesség/férfiasság megélésének hiányához vezethetnek később. A magzat teljes mértékben átveszi az anya különböző lélekállapotait – hiszen egy és ugyanaz vele -, félelmeit, aggódásait, hirtelen stressz érzéseit, amelyek alacsonyabb stressz tűrő képességet, erősebb szorongási reakciókat indítanak be a magzati fejlődés során
A fogantatás és a megszületés körülményei is befolyással hatnak a személyiségünkre. Azt is megérzi a magzat, hogy várták-e, mindkét szülő várta-e, és milyen neműnek szerették volna. Ebből is nyomon követhető, hogy nagyon sok minden magzati korban dől el, már embrióként is rendelkezünk programokkal. Magzatkori stressz-oldásra alkalmas tipikus módszer az ún. diapozitívoldás, amely segítségével felszínre kerülnek az akkori lelki lenyomatok, majd semleges tapasztalatokká íródnak át.
Láthattuk tehát, hogy a hitrendszerek már a megszületésünk előtt létrejönnek, természetesen tudattalan módon a lelkünk mélyebb rétegeiben. A hitrendszereket nevezhetjük blokkoknak vagy programoknak is, amelyek a későbbiek során valamilyen esemény hatására, konkrét helyzetekben beaktiválódnak és a programnak (korábbi tapasztalatnak) megfelelően reagálunk az adott szituációra.
A fejlődésünk során bővülnek, kisiskolás korra már teljesen beágyazódnak a személyiségünkbe a különböző környezeti hatások: a szülőktől, a tanároktól, a számunkra fontos felnőttektől, az osztálytársaktól begyűjtött tapasztalatok, visszajelzések. A környezet bánásmódját készpénznek fogadjuk el, ezért nagyon sérülékeny szakasz a gyermekkor, ekkor még nincs semmilyen mentális védekező rendszerünk a negativitás ellen. Ha nem kaptunk elég szeretet, ha idejekorán kerültünk bölcsődébe, ha alkoholisták neveltek, ha az osztálytársaink csúfoltak, ha a tanárok okoztak érzelmi megterhelést, a negatív programok kialakulásának kiváló táptalajt adnak. Ezek hatására kamasz és felnőttkorban nehezebben birkózunk meg a bárki számára kihívást jelentő stresszhelyzetekkel, például a szakítással, ha elhagynak, vagy ha visszautasítanak, a magánnyal. A gyermekkori személyiségünknek akárcsak a virágmagnak fejlődnie, érnie, növekednie kell, ahhoz, hogy kiteljesedhessen. Az önbizalmunk szempontjából sem mindegy tehát, hogy az életünk kezdetén milyen „termőföldbe” kerülünk, kapunk-e elég gondoskodást, biztatást, és az egyedi sajátosságainknak, képességeinknek megfelelő támogató közeg vesz-e körül (például iskola), tekintetbe veszik-e adottságainkat, tehetségeinket, beállítottságunkat vagy valami mást szeretnének kívülről ránk erőszakolni.

Hitrendszereink kihatása

Hitrendszereink között vannak, amelyek pozitívan befolyásolják életvezetésünket és vannak, amelyek negatívan. Ha kisgyermekként sok megerősítésben és bátorításban van részünk, kialakul egy ősbizalmunk a feladatok megoldásával kapcsolatosan, így felnőve sikeresebben ugorjuk át a gátakat. Ha viszont mindig elégedetlenkedő reakciókban részesülünk, magunk is bizonytalanokká válhatunk, akik jóval többet tépelődnek egy feladat megkezdése előtt, ezzel már eleve akadályokat gördítve maguk elé.
Azért építünk be egy hitrendszert, mert úgy véljük, hogy valamilyen úton-módon előnyös a számunkra. A hitrendszerek kialakulásakor – általában – ez így is van. Később azonban, ahogy a környezet és mi magunk is változunk, elavulttá, rosszabb esetben gátlóvá is válhatnak. Ezt azonban sajnos már nem mindig vesszük észre, csak elszenvedjük a működését.
Lóránt egy gazdag család egyetlen fiúgyermeke, a szülők taníttatják, elit sportokra járatják, a kultúra minden válfaját megismertetik vele. Nevelésük során sűrűn hangoztatják, hogy „jaj fiam, vigyázz, nehogy az emberek visszaéljenek a bizalmaddal”, „ne adj senkinek semmit, mert úgyis csak kihasználnak”. Lóránt komoly kisfiú, sokszor játszik egyedül, ösztönösen védi magát attól, hogy túl közel kerüljenek hozzá. A szülei büszkék és gyanúsan méregetnek mindenkit, aki eljön Lóránt zsúrjára, hogy kipróbálja a kerti medencét, vagy a nagy ház pompáját csodálja. Lóránt felnőve egy nagy cég igazgatója, a munka megszállottja, aki már korán megduplázza a családi vagyont. Bár látszólag mindene megvan, képtelen mélyen kifejezni magát, munkakapcsolatai vannak és néhány sikertelen párkapcsolat. Azt gondolja, hogy furcsa módon a szüleinek igaza volt, minden nő az életében csak kihasználni akarta – persze Ő nem hagyta. Biztonsággal tölti el az anyagi jólét, de valójában egy idő után képtelen egyedül igazán élvezni. Minden alkalommal, amikor megoszthatna, vagy adhatna valamit magából, vagy az életéből másoknak, szinte fizikai rosszullét kerülgeti. Magas vérnyomás és szívproblémák kezdik kísérni életét, de letudja annyival, hogy ez tipikus „menedzserbetegség”, a sok felelősség, sok teherrel jár. Aztán megismer egy gyönyörű nőt, aki sikeres ingatlanos, szép háza van, és nagyon szereti a luxust. Közös az érdeklődési kör, a fiú biztonságban van, elveszi a nőt feleségül – a káprázatos lagzi költségeit felezik. Ahogy telik az idő, a nő rájön, hogy nem tud egy ponton túl közelebb kerülni a fiúhoz. Elkezd arra koncentrálni, hogy mivel tud e helyett örömöt szerezni magának és party-kat rendez, megtanul lovagolni, egzotikus utazásokra megy. Közben egyre kevesebb ideje jut az ingatlanokra, kiesik a ritmusból, majd már nem is keresi a lehetőségeket, hiszen úgyis nagy a családi vagyon. A férj pedig magába roskadva ül, és csak azt mormolja magában, hogy hallgathatott volna jobban a szüleire, hiszen „minden nő csak kihasználja a férfiakat”. Az idézett példa egy megtörtént esetet mutatott be, amin jól látszik, hogy a belénk kódolt hitrendszerek alapvetően határozzák meg életvezetésünket. Nem csak gátakat eredményezhetnek, hanem érdekes módon végül a fizikai világban is létrehozhatják azt, amitől annyira tartottunk. Ennek ellenkezője is igaz, ha a hitrendszer építő jellegű, akkor sikert, elismerést és szeretetet is hozhat az életünkbe.
Számos módszer foglalkozik hitrendszereink feltérképezésével, beazonosításával és feloldásával. A rezonometria kézírásunk vizsgálatán keresztül keresi azokat a tudatalatti beidegződéseket, amelyek nem szolgálnak minket. A Tranzakcióanalízis a kommunikáció ágazatán belül, a kapcsolatok megnyilvánulási formáiban kutatja a játszmákat és a mögöttük rejlő én-állapotokat. A pszichoanalízis személyiségünk mozgatórugóit és rétegeit felfedezve keresi a megoldásokat. A ThetaHealing egy mély meditációs állapotban hívja elő a gyökérproblémák mögött megbúvó lelki tartalmakat. Minden ember számára más megközelítési mód válhat be, ha úgy érezzük, hogy megakadt az életünk.

Szerzők: Huszágh-Winkler Mónika és Gergely Krisztina Zafira

1 Forrás: ViannaStibal: ThetaHealing Alapkönyv, 79-80.0, Bioenergetic kiadó

2 A tudatalatti mintegy 88%-ban bír befolyással viselkedésünkre, szemben a tudatos részünk 12%-val

Szólj hozzá