Kettős tudatlanság

A fejlődéshez és önmagunk megismeréséhez elengedhetetlen, hogy tisztába kerüljünk mozgatórugóinkkal, működésmódozatainkkal. Ennek egyik lehetősége emberi tudatunk irányítási mechanizmusainak feltérképezése, tudatosítása, valamint szükség esetén megfelelő technikák segítségével, a változtatása.

Az emberi elme két típusú tudatállapotot érzékel. „A racionális jelzővel illetett tudatállapotot leginkább a tudományhoz, az intuitív tudatállapotot a valláshoz kapcsolják. Az elme ezen két érzékelési állapota egyben a megismerés két útja is, mely – nem meglepő módon – más-más képét mutatja a valóságnak[1] Ezeket a valóságértelmezéseket érdemes felismerni és lehetőség szerint összehangolni, hogy ne keltsenek bennünk ellentétes reakciókat. Mindkét esetben fontos azonban a jelen levés, a most átélése, hogy rögzíthessük mindazt, ami történt, s ne sodródjunk az életünkkel, hanem magunk alakítsuk azt.

A kettős tudatlanság állapot szempontjából elménk két típusú tudatállapotának érzékelése mellett lényeges a tudatunk és a tudattalanunk, más néven a tudatalatti folyamataink vizsgálata is. Annál is inkább, mert cselekedeteinket (és annak következményeit) a tudatos részünk csupán 12%-ban befolyásolja, szemben a tudatalatti működésének 88%-val. Ez azt jelenti, hogy éber (úgynevezett Béta-agyi frekvencián) állapotban gyakran valójában nem vagyunk tudatában annak, hogy mire, éppen, miért úgy reagálunk. Belénk kódolt viselkedésformáink, védekezési sémáink, öröklött hajlamaink, szokásaink, különböző hitrendszerek formájában a tudatalattinkban rögzülnek, s mind megjelennek életünk folyamában. Amikor visszatérő élethelyzetek, megoldatlan és ismétlődő problémák jelennek meg az életünkben, érdemes önvizsgálatot tartanunk, s egyszerű relaxációval, meditációval, vagy bármilyen, az ellazulást segítő gyakorlattal közelebb kerülnünk önmagunkhoz. A változás első lépése mindig a tudatosítás, csak utána lehet továbbmenni.

Az egyik spirituális és filozófiai nézet szerint a fejlődés kulcsa abban rejlik, hogy „az embernek ki kell lépni a kettős tudatlanság állapotából (amikor az ember nem tudja, hogy nem tud) az egyszerű tudatlanságba (mikor már tudja, hogy mit nem tud), hogy végül majd elérkezhessen a bölcsességhez”[2]. A tudatlanság állapotában az ember nem látja meg az életének az összefüggéseit, sokszor csak sodródik az árral, panaszkodik, és nagyon nehezen szánja rá magát a változtatásra. Amikor azonban elkezdődik egy tanulási folyamat, és vele együtt az első feleszmélések, az ember rájön arra, hogy mi minden van még, amit nem tud sem önmagáról, sem a világ működéséről. Ennek hatására az ember elmerülve a világ létezésének csodáiban, alázatosabbá és megértőbbé válik, kinyitva magát a szeretet és az elfogadás érzéseinek.

[1] Forrás: http://www.kagylokurt.hu/2529/termeszettudomany/fizika/paradoxonok.html, Letöltés ideje: 2016. november 23.

[2] Szókratész „Kettős tudatlanság” filozófiai elmélete alapján

Szólj hozzá