Manifesztáció – avagy hogyan hozzuk létre életünk eseményeit

A spirituális tanítások úgy tartják, hogy mindannyian okkal, céllal (gyakran többel is) születünk, s a szellemi-lelki fejlődés mellett, vállalt küldetéseinket teljesítjük földi létezésünk során. Minden ember rendelkezik szabad akarattal (ez az egyik legerősebb univerzális törvény, amely életünkre hat), azonban a vállalt küldetéseinket el kell, hogy végezzük (leszületésünk előtt szabad akaratunkból döntöttünk erről). Ehhez sok segítséget kapunk, amikor az utunkat járjuk, számos segítő és támogató erő, vagy élethelyzet mutatkozik meg körülöttünk, csak észre kell vennünk. Ezek a támogató körülmények gyakran véletlenek formájában jelennek meg az életünkben. Ezek azok az események, amelyek „pont ott, pont akkor, pont azokkal a személyekkel” történnek meg, és valamit adnak, előmozdítanak az életünkben. Előfordul, hogy ezt „szerencseként” értelmezzük magunkban. Tekinthetjük ezt a „sors fintorának”, egyszerű véletlennek, vagy akár az Isteni rendező elvnek, de bárhogyan is gondolkozunk ezekről az eseményekről, mindenképpen terelik utunkat, s segítik céljaink megvalósítását.

Szándék – gondolat – szó – tett

Küldetéseink véghezvitele mellett mi magunk is részt veszünk életünk folyamának alakításában. Tulajdonképpen minden pillanatban befolyással vagyunk a körülöttünk történő dolgok alakulására, hiszen, amilyen energiákat működtetünk és kibocsátunk, azok az energiák is térnek vissza hozzánk. Más megközelítésből a szándék – a gondolat – a szó – a cselekedet négyes egységével teremtünk meg lehetőségeket az életünkben.

A szándék

A szándék azon érzelmi indíttatásunk, amelynek hatására megszületik bennünk egy késztetés. Egyfajta akarat a későbbi cselekvésre. Ebből az energiamezőből indítjuk el a gondolat impulzusát. Fontos, hogy tiszta-e a szándékunk, vagy valamely önös, személyes érdektől vezérelt. Segíteni, adni, emelni szeretnénk, vagy sóvárgó, dühös, netán ártó szándékú indíttatásból kezdjük meg a folyamatot. Ha a szándékunk nemes, tiszta, vagy a fejlődésünket előmozdítja, nagyobb eséllyel valósul meg az, amit szeretnénk.

A gondolat

A szándék hatására létrejött érzések, gondolatokat generálnak. Beállítódásunktól függően jöhetnek negatív, vagy pozitív gondolatok az elménkbe. Ha a szándékunk tiszta, de félelmeink hatására negatív gondolataink keletkeznek, diszharmónia jön létre bennünk. Ilyenkor ütközik az indíttatás és az elképzelés, ami feszültséget okoz, és bizonytalan hatást gyakorol, amivel gyengül a pozitív végkimenetel eshetősége. Érdemes odafigyelni a bennünk felbukkanó gondolatokra, mert sokrétű információt adhatnak érzésvilágunkról, esetleges blokkjainkról, vagy nehézségeinkről. A tudatosítás kulcsot jelent a változtatáshoz.

Ahhoz, hogy egy cselekvés valójában megtörténjen a fizikai síkon, elengedhetetlen, hogy gondolatainkban tanújává váljunk az esemény létrehozásának. Ez azt jelenti, hogy a szándékunk következtében átéljük magunkban gondolatban a lehetséges végkimenetelt, majd erre támaszkodva cselekszünk. A Theta Healing módszere úgy tartja, hogy a tanúvá válás egy univerzális törvény, „egy rendkívül erőteljes szabály, amely kimondja, hogy egy dolog csak akkor történhet meg, ha előtte a tanújává váltunk”[1].

A szó

Szándékunk és gondolatunk eredményeként legtöbbször létrejön egy szó, vagy mondat, amivel egyszerre indítjuk el a fizikai és a spirituális dimenziókba tartó energiákat. Vegyük a példa érdekességéért a „próbálni” szót. Ez egy nagyon cseles szó, ugyanis azt a hatást ébreszti, mintha csinálnánk valamit, miközben valójában semmi sem történik. Nem lehet megpróbálni felemelni egy bőröndöt – vagy felemeljük, vagy nem, de megpróbálni nem tudjuk. Erre mondta azt Arany János, híres magyar költőnk, hogy „tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld.”

Hasonlóan furfangos szó, az oly sokat emlegetett „kell” szó is. Minden alkalommal, amikor valamit csinálni kell, azon üzenet érkezik a tudatalattinkhoz, hogy lekorlátozzuk magunkat, elvesszük a szabad lehetőségeinket és kényszerítve vagyunk valamire. Az ebből az energiából keletkező cselekvések nem tudnak kellemesek lenni. Ennek okán viszont nem tudjuk csak szenvedés élménnyel megélni a cselekvést, ami oda vezethet, hogy egy idő után már nem fogjuk megtenni azt, amit „kell”. Ha ellentét van a szavaink, gondolataink, szándékaink között, az tovább bonyolítja cselekvéseink végkimenetelét. Természetesen nem történik életünkben katasztrófa, ha időnként kicsúszik a szánkon a „kell”, a „próbálni”, vagy az ehhez hasonlatos szavak, azonban jó, ha figyelünk arra, kimondott szavainkkal, milyen hatást gyakorolunk önmagunkra és a környezetünkre.

A cselekedet

A szándék – gondolat – szó eredményeként létrejövő tett, amivel közvetlen és közvetett hatással vagyunk a környezetünkre. Ezek lehetnek pozitív hatások, amelyekkel másokat is előreviszünk, s bizony lehetnek negatívak is, amelyekkel hátráltathatunk másokat (is). Kulcsfontosságú, hogy a pozitív eseménysorok mellett a negatív tapasztalatokat is képesek legyünk elfogadni, hiszen ezekből is tanulunk. Levonva a helyes konzekvenciákat, ha úgy érezzük jónak, dönthetünk, hogy a következő alkalommal egy más módot választunk a cselekvésre.

Ha összhang van a szándékunk – gondolatunk – szavunk – cselekedetünk között és a szeretet teréből indítjuk el a teremtési folyamatainkat, akkor a végkimenetel várhatóan pozitív lesz, támogató közeget kapunk. Érdemes tehát többet figyelnünk magunkra, gondolatainkra, érzéseinkre. Mindenkinek fantasztikus teremtéseket és élményeket kívánok!

[1] Vianna Stibal: A Létezés Hét Síkja, Bioenergetic kiadó, 2016, 39. o, utolsó előtti bekezdés

Szólj hozzá