Tudomásul venni vagy elfogadni?

Életünk során bizony sokszor történik olyan esemény, amivel nem feltétlenül értünk egyet, esetenként mély lelki sebeket is elszenvedünk ilyenkor. Mindeközben az idő továbbhalad, s nekünk is valahogyan át kell vészelnünk, túl kell tennünk rajta magunkat. Nem mindegy azonban, hogy csupán tudomásul vesszük, vagy el is fogadjuk azt, ami megmásíthatatlanul megtörtént.

Amikor úgy érezzük, hogy alul maradtunk egy élethelyzetben, gyakran úgy nyilatkozunk meg, hogy tudomásul vettük azt, ami megtörtént. Ez azonban csak annyit jelent, hogy beengedtük az elménkbe a miénktől merőben eltérő gondolatfolyamot, de nem engedtük tovább magunkban az energiát. Ebben érzelmi ellenállásunk is megnyilvánul: tudomásul vesszük a megtörtént tényt, de ha megfigyeljük belső önvalónkat, újra és újra előkerülnek bennünk a “miértek”, vagy annak a lehetősége, hogy (szerintünk) máshogyan is alakulhatott volna az adott szituáció… Legyőzöttnek, vesztesnek érezhetjük magunkat, netán ezt kompenzálva ítélkezni kezdhetünk, jellemhibákat keresve a másik emberben. Ez egy védekezési stratégia egónk részéről, egy ellenállás, amelynek következtében nem engedjük tovább áramolni a szerzett tapasztalatot, hanem őrlődünk rajta. E belső folyamatok persze nem járulnak hozzá a kialakult helyzet megváltoztatásához, sőt, hosszútávon meg is betegíthetik lényünket.

Az igazán nagy erő az elfogadáshoz kell. Amikor belátjuk, hogy lehet igazság a saját álláspontunkon kívül is, és ettől mi magunk nem leszünk kevesebbek. Ha máshol nem is találunk erre megerősítést, akkor legalább az Isteni forgatókönyvben meglelhetjük, hiszen ezt innen mi nem látjuk, tehát valójában sosem tudhatjuk igazán, mi, miért történik meg velünk. Ahhoz, hogy ez a felismerés megszülethessen bennünk, az elménken kívül, a szívünkbe is be kell engednünk azt, amit első körben nem ismertünk el. Meg kell élnünk az ezzel kapcsolatos érzelmeinket, ami fájdalmasan is érinthet bennünket. Tudnunk és hinnünk kell azonban, hogy ez (is) elmúlik, és a helyére egyfajta megértés (elme) és átérzés (szív) költözik. Amikor ez megtörténik, már el tudjuk engedni a sérelmeinket, mert feldolgoztuk a minket ért hatásokat. Ekkor már le tudjuk vonni a következtetéseinket, felismerjük a tanításunkat, ami már egy mélyebb és magasztosabb rálátást eredményez számunkra. Ha mindez megtörténik, akkor tudhatjuk és érezhetjük, hogy elfogadtuk a helyzetünket, ez pedig örömmel tölthet el minket.

Szólj hozzá

A személyes adatok megadása nem szükséges
(így nem történik adatgyűjtés és tárolás)

Használhatja ezeket a HTML címkéket és attribútumokat: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>